Bundi

Tudom, lemaradtam kissé az írogatással, de nagyon intenzív pár napon vagyunk túl. Azt sem igazán tudom, hol kezdjem, de azt azért mindenképpen szeretném elmesélni (hadd vigadjatok), hogy a vonaton Chittorgarhból Bundi felé minden igyekezetem ellenére (nem vagyok egy hullámhosszon a gyerekekkel, és nem is erőltetem a dolgot) sikerült összebarátkoznom egy tíz év körüli kislánnyal, aztán fokozatosan az egész családdal. Kaptunk vagy ötféle sütit (na igen, ezzel még engem is meg lehet győzni), aztán a csajszi kifestette borzasztó fűzöldre a körmeimet. Ráadásul csak a bal kezemen, valamiért ők így hordják. Ehhez még hozzájön, hogy a hegyekben sikerült totál vörösre leégnem - napszemüvegben, szóval most úgy nézek ki, mint egy mosómedve. Mondjuk ezt majd meg lehet csodálni otthon is, a zöld körmeimtől addigra azért megszabadulok.

Nem sok időt terveztünk Bundiban tölteni, két éjszaka helyett végül mégis hármat maradtunk. Hála újdonsült spanyol barátainknak, Alejandronak és Erkunak (vajon hogy írják?), akikkel még Abuban találkoztunk először. Poénos, mert vagy hatszor vettünk búcsút egymástól mindörökre, aztán valahogy mindig újra összefutottunk.

Bárhol, bármit olvastam ezelőtt Bundiról, mindenkinek ugyanaz a dolog volt a legérdekesebb: az elhagyatott erődben garázdálkodó majmok. Ennél fogva aztán nagyon kellemesen csalódtam a palotában, az egykori maharadzsák és feleségeik luxuslakosztályában, amit senki sem emel ki igazán. A királynők termei és néhány további helység is fantasztikus miniatúrákkal van díszítve, jellegzetes helyi stílusban. Elsősorban az uralkodók hölgyeinek életét, másrészt pedig Krisna tetteit ábrázolják. Két dolog fogott meg a legjobban: egyrészt, hogy a főúri hölgyek egyáltalán nem unatkoztak (vizipipát szívtak, alkoholizáltak, lovagoltak és tigrisre vadásztak), másrészt, hogy az indiai istenek mennyire különböznek a keresztény és keresztyén vallás Istenétől, szentjeitől, szent életű alakjaitól. Persze, tisztában voltam vele ezelőtt is, hogy nem sok a közös vonás, de azért jókat vigyorogtunk, hogy milyen vicces lenne, ha Krisnához hasonlóan pl. Péter apostol is ellopkodná a folyóban fürdő hölgyek ruháit, hogy aztán meztelenül kelljen rimánkodniuk neki, hogy visszakaphassák öltözéküket.

Az erődbe induló expedíció is jól indult. Botokkal felfegyverkezve másztunk át a hivatalos instrukcióknak megfelelően a kapuba vágott kis ablakon, és félve merészkedtünk teremről-teremre, hogy mikor látjuk majd meg a majmokat. Talán kettővel találkoztunk, aztán kívül, a fák között még néhánnyal. Mondjuk ekkor kissé összetojtam magamat, mert az egyik elállta (elülte) az utunkat, és amikor a bottal óvatosan megdöngettük mellette a földet, hogy tovább engedjen, három-négy másik a fogát vicsorítva rohant ránk, így inkább visszavonulót fújtunk.

A tervek szerint másnap délelőtt utaztunk volna tovább. A buszra menet összefutottunk Alejandróékkal, akik motrot béreltek, azzal tervezték körbejárni a vidéket. Megbeszéltük, kivel mi történt az elmúlt napokban, aztán indultunk tovább. Már a buszon ültünk, elhelyeztük a csomagjainkat, készítettük a pénzt a jegyre, mikor ekezdtünk rajta siránkozni, hogy milyen jó lett volna még maradni. Hála a döccenőkkel és egyéb akadályokkal teli indiai közlekedésnek, 10 perccel később még mindig nem jártunk messze, így sikerült időben leállítanunk a buszt, és maradnunk még egy kicsit :)

A spanyolokhoz hasonlóan mi is motrot béreltünk, a tapasztalatainkat és a helyi vezetési szokásokat figyelembe véve nagyjából egy Babetta nagyságú valamit. Rhameswarba indultunk vízesést meg templomot nézni. A vízesésben főleg eldobált ruhadarabok voltak, víz nem annyira, a templomban majmok, a papokkal meg épp a spanyoljaink teáztak :) A nap többi részét együtt töltöttük, néztünk naplementét meg söröztünk Diwali alkalmából.

A motrot egy kicsit én is vezettem, bár a rendes forgalomba nem mertem bemenni vele. Elég volt a mellékutakon a kecskéket meg a teheneket kerülgetni.

Még előző nap délután a vendéglátó lányok és édesanyjuk ünnepi ruhákat próbáltak, és megkérték Ádámot, hogy örökítse meg őket, engem meg beöltöztettek rajahstani viseletbe. Meglepő módön kötelező kiegészítő egy csomó műanyag, csillogó villogó karkötő, valószínűleg eredeti kínai gyártmány.

Diwali alkalmából sütiztünk a családdal, sőt, még az otthoni, áldást kérő szertartáson is részt vettünk. Olyan volt, mintha valahol idegenben, ismeretlenekkel ünnepelnénk a Karácsonyt. A lányok elmondása szerint a Diwali Lakshmi istennő (vagy isten?) ünnepe, és a lényege az anyagiakat illető áldáskérés. Kicsit meglepett az információ, főleg, miután tesóm ma ezt írta: 

"Indiai napok vannak Budapesten a Vasarcsarnokban, ebbol az alkalombol megtudtam, mi a diwali: a feny unnepe. A feny vegso gyozelmet unneplik a gonosz felett, 5 napig tarto unnepsorozat, a harmadik napon kint tuzijatekoznak es bent gyertyafenyt gyujtanak minden szobaban."

A tűzijáték stimmel, egész éjjel pufogtattak. Én csak egy csillagszórót mertem meggyújtani (Féltem az ujjaimat, és nap mint nap látom, mennyire törődnek itt a biztonsági előírásokkal.), de az is keményen megköhögtetett, amikor véletlenül belélegeztem a belőle gomolygó sűrű füstöt (!).

Másnap reggel már tényleg szerettünk volna elindulni Pushkarba, de Erkuék újra motorozni készültek, az úticél ezúttal egy másik, 36 m magas vízesés volt Bhimlat mellett. Szerencsére még maradtunk egy fél napot, hogy velülk tarthassunk, Ádámnak ez volt a legnagyobb élménye az eddigi három hét alatt. A víz kristálytiszta, sehol egy ember, lehetett fürödni meg napozni. A nyugalmat csak az zavarta meg, amikor észrevettük a kövek között pihenő kb. 3 m hosszú, alkarnyi vastag kígyót. Mi nem bántottuk, és szerencsére ő sem bántott minket. Gondolom, egy ekkore állat nem csak molylepkét eszik, hanem nagyobb dolgokat is, azokat meg csak ki kell nyiffantani valahogyan - izomerővel vagy méreggel, egykutya, de nem szerettem volna közelebbről megismerkedni vele.

Késődélután végre tényleg továbbindultunk, és most itt vagyunk Pushkarban, kedvenc indiai városomban, immár harmadszor. Egyelőre csak lazulunk, részletek és érdekességek majd legközelebb.

Végezetül pillanatképek az indiai közlekedésről: