Tegnap végülis rövidkét írtam csak a betervezett kisregény helyett, mert délután még elmentünk csónakázni, naplementét néztünk egy szikla tetejéről, az estét meg egy igazán nemzetközi társasággal töltöttük. Képviseltette magát Kína, Franciaország, Spanyolország, Anglia, a mi személyünkben meg Magyarország és Szlovákia egyszerre :) Az angol csaj, Alice kétszer is eltaknyolt naplementére menet meg jövet (elég durva helyeken kapaszkodtunk fölfelé), így szigorúan orvosi célokból nyakára hágtunk a jó kis hazai kajszipálinkáknak - az én mézesem volt a nyerő Ádám méregerősével szemben.
"Meg is számolt Mehemed háromféle tehenet."
Ma nagyjából csak utaztunk, most épp Chittorgarhban vagyunk, ami a Mewar dinasztia (a világ legrégebbi uralkodócsaládja) székhelye volt, mielőtt II. Udai Singh maharadzsa a moghulok elől menekülve megalapította volna Udaipurt - holnap megyünk megnézni az erődöt.
Elképzelni sem lehetne nagyobb különbséget a két hely között: Udaipur, ahol Shimlát követően jártunk, a Lonely Planet és egyebek szerint India legromantikusabb városa, Chittor meg szerintem a lehető legkiábrándítóbb. Por, szemét, randa épületek, sehol egy fasza kis étterem, bár, park, vagy teszemazt, egy turista. Már többekkel megtárgyaltuk sörözés közben, hogy a legtöbb országgal ellentétben (legalábbis ami eddigi csekély tapasztalataimat illeti) a turisták (korlátozott mennyiségben) egyáltalán nem ártanak Indiának. Pl. a helyiek piacai vetekednek a legutolsó árus portékájával a komáromi vásárcsarnokban, csupa műanyag fos az egész. Szegény kínai srácnak is mondtam tegnap este, hogy "Usually it's just Chinese crap." Általában nem nagyon fogta az adást, szóval remélem, nem sikerült vérig sértenem. Már megint nagy volt a pofám, tudom.
Udaipur viszont tényleg gyönyörű. Szuper szállásunk volt, a teraszról és a balkonunkról a tóra és az este kivilágított palotára láttunk. És nem utolsó sorban meg kell dicsérnem az Aravali kórházat, ahogy udaipuri tartózkodásunk egy részét töltöttem. Nem volt olyan tutisan felszerelt, mint a jaipuri, amit tavaly Ádám tesztelt le, de én voltam az első számú attrakció, a bent töltött 12 ára alatt vagy 20-25 különböző nővér, orvos és egyéb alkalmazott fordult meg a szobámban. Szerencsére nem volt semmi komoly bajom (remélem, egyetlen családtagom sem kapott szívrohamot az előző pár sor olvasása közben), csak nem sikerült teljesen kihevernem a Himachal Pradeshben összeszedett fertőzést, hiába volt a magunkkal vitt mindenható orvosság. Nagyjából hat infúzió után sikerült összekapnom magam, és mire eszembe jutott, hogy lefényképezzem a kezemet, már kiszerelték belőle a csöveket, anélkül meg nem túl érdekes a mancsom. Szóval íme néhány fotó a városról, szerintem mindenkinek jobban fog tetszeni, mint az én kórházi élményeim. Ja, és anyunak lécci ne szóljatok, szerintem nem aludna többet, amíg haza nem érünk :)
Udaipurból elugrottunk egy egynapos kirándulásra Kumbalgharba és Ranakhpurba. Az első Rajasthan stratégiailag legfontosabb erődje, Mewar (Udaipur, Chittor) és Marwar (Jaipur, Jodhpur) határán, a másik helyen pedig jain templomokat néztünk meg.
Csak hogy érezzétek a helyzet súlyát, nagyjából két óra hosszat tartott, mire megküzdöttem a helyi internettel meg számítógépekkel. Na megyünk butulni kicsit, biztos megint valami szuper filmet adnak az indiai HBO-n.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése