2013. március 12., kedd

Mihintale

A legenda szerint az indiai uralkodó, Ashoka fia Sri Lankán jártakor találkozott az akkori királlyal, Mahindával, és próba elé állította, vajon méltó-e az igazi tudás, a buddhista filozófia befogadására:

- Hogy hívják ezt a fát, király?

- Ezt a fát mangófának hívják.

- Vannak még ezen kívül mangófák?

- Nagyon sok mangófa van még.

- És vannak más fák még ezen a mangón és a többi mangófán kívül?

- Nagyon sok fa van még, de azok nem mangófák.

- És vannak még fák a többi mangófán és az egyéb fákon kívül?

- Igen, itt ez a mangófa, előttünk.

Mahinda kiállta a próbát, így megismerhette a tanokat: a tamil, hindu hitű kisebbség és a negombói keresztények kivételével a Sri Lanka-iak nagy része ma is ehhez a valláshoz tartozik. A mihintalei templom és az egykori kolostor romjai fontos zarándokhelynek számítanak, hiszen itt történt ez a fontos esemény.

Anuradhapurából egy nagyjából fél órás tuktukolás után érkeztünk ide. A sofőrt szállásadónk szerezte, a Lake Wawe Guesthouse tulajdonosa. Tévedésből kötöttünk itt ki: előre nem foglaltunk, és a Lake Wiew Guesthouse-ba szerettünk volna menni. Először tiltakoztunk, de amint megláttuk a kertet, már nem igazán kellett minket győzködni.

A mihintalei templomhoz 1820 lépcsőfok vezet fel, bár ezek egy részét tuktukkal érkezve sikerült megspórolni. Guide-ot nem fogadtunk, az országban eddig mindenhol alapos és érdekes angol nyelvű tájékoztatást találtunk a történelmi emlékhelyeknél. Így aztán rohannunk sem kellett: a dagobák és a szobrok körbejárása után egy denevérrel teli, kétes illatú templomban is jártunk (én csak bekukkantottam, de Ádám bemerészkedett a fenevadak közé), aztán felkapaszkodtunk a kilátóhely tetejére. Izgalmas volt a följutás, az EU-s biztonsági ellenőrök szerintem frászt kapnának a vízvezetékből összehegesztett korláttól és a sosem volt lépcsőfokoktól. A hívők virágot helyeztek el a magaslaton, mi meg alaposan körbebámulásztunk.

A sötétedésig maradó időt a jókora hófehér Buddha-szobor lábánál üldögélve töltöttük. Mosolyogtunk az arra járó helyiekre meg a gyöngytyúkokra, aztán a friss gyümölcsöt árusító piac útbaejtésével hazazötyögtünk.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése